Oldal kiválasztása

Hamvas Béla Scientia Sacra című könyvében találjuk a következő történetet egy indián asszonyról:

Az indián asszony a folyó partjára megy, hajlékony fűzfavesszőt szed és fonni kezdi. Megfonja az első kosarat, maga elé teszi, letérdel, megáldja és így szól:

„Amit tettem, azt az indiánok nemzetségéért tettem. Annak az asszonynak, aki kezében mindig kosarat tart, hosszú életet kívánok. Ő reám fog gondolni. Az, amit én tettem, eszébe fog jutni, s azt fogja tenni, amit én. De senki se higgye, hogy ezt mindenkiért tettem! Nem! Csak az ügyes asszonyokért, akik majd a jövőben élni fognak. Ha a hajnal feldereng, szavam feléled és elméjükben megvilágosodik. Úgy legyen!”

Az, hogy az indián asszony kosara előtt letérdel, megáldja, majd felajánlja szakrális áldozatként a rákövetkező asszony-generációknak, nem holmi babona, hanem kultusz. Valódi szakrális tevékenység. A kultusz a szellemi és az anyagi világ közötti kapcsolat állandóságának fenntartása, az isteni erők közvetítése a fizikai megnyilvánulás felé. A kultusz megszentelt tevékenység az emberiség egyetemes felemelése érdekében. Ha egy isteni minőséget képviselő nő tud és tesz, azt a kultusz által minden más nőért és emberért teszi, Istennek ajánlott áldozatként.

Share This

Megosztás

Oszd meg az oldalt az ismerőseiddel!