Oldal kiválasztása
3. rész

A férfi minden ejakulációval jelentős mennyiségű energiát veszít. Erről szólnak bizonyos biológiai tárgyú könyvek, de ez a tanítás olyan szellemi hagyományokban is megtalálható, mint a taoizmus és a tantra. Általában egy vagy két magömlés után néhány napra van szükség a regenerálódáshoz, mert a vitális és szexuális energia harminc-negyven százalékát elveszítjük. Post coitum omne animal triste est, azaz közösülés után minden állat szomorú, állítja a latin mondás. Hasonlóképpen érez a férfi is magömlés után: hirtelen elveszti a motivációját, elfárad, elálmosodik. Addig ott volt benne a tűz, a lendület, ment előre rendületlenül. Mert a férfi a tűz elemhez tartozik, a tűz pedig gyorsan fellobban, de könnyen ki is alszik. A nő víz elem, a szeretkezésben lassan lehet felmelegíteni, de utána hosszabb ideig megtartja ezt a hőfokot. A legnagyobb baj a szeretkezésnél, hogy egy férfi jó esetben 20 percig „legény a gáton”, és ez tényleg egy szerencsés eset, mert a statisztikák szerint egy átlagos férfi néhány percig tud a nő hüvelyében tartózkodni, és utána elveszíti a magját, elveszti az energiáját és visszavonul, aludnia kell, főleg, ha az életmódja is megerőltető. A nőnek ekkor még el se kezdődött a megnyílási folyamata. Egy nő erőteljesebb izgalmi állapota körülbelül 30 perc után kezdődik el, vagyis akkor nyílik meg lelki szinten.

Ezért van az, hogy a legtöbb nő egész élete során nem tapasztalja meg az igazi, mély, beteljesítő multiorgazmikus állapotokat, és itt most nem a gyors, intenzív, kisüléses orgazmusról beszélünk. A nő lénye olyan, mint egy virág: ki kell nyílnia. Mire a nő kibontakozna, a férfi már régen nincs mellette. Ezért a tantra, a taoista és más spirituális hagyományok, amelyek megőrizték a férfi és a női erő megtartásának ezt a tanítását, azt mondják, hogy a férfinak úgy kell megtanulnia szeretkezni, hogy ezt a szexuális potenciálban, a magban tárolódott, sűrített energiát ne veszítse el, különben belezuhan egy energetikai mélypontba és napokig kell regenerálódnia. Akkor megint szeretkezik, megint lezuhan. Az egész élete nem áll másból, mint regenerálja az elveszített energiáit. A tantra azt a kérdést teszi fel, hogy mi történne akkor, ha ezt az energiát meg tudnánk tartani a szeretkezés során, és még egy csomó energiát kapnánk a kedvesünktől – tehát még magasabb szintre jutnánk, mint ahol voltunk, majd a következő szeretkezés során még magasabbra. Vagyis átalakítjuk a saját energetikai rendszerünket azáltal, hogy a magban tárolt szexuális potenciált visszaalakítjuk energiává. Ezt a folyamatot nevezik biológiai transzmutációnak. Az alsó energiaközpontokban, csakrákban tárolt energiát felemeljük a magasabb központokba – a szívbe, a tudatba –, és ezáltal nagyobb szeretetet, nagyobb együttérzést, tisztább gondolatokat, új életminőséget nyerünk.
Addig, amíg valaki ezt nem tapasztalja meg, csak elmélet marad. Ha egy férfi elmegy egy tantra tanfolyamra, akkor elkezdi megtanulni a szexuális energia felfelé áramoltatását, kontrollját, megtanulja, hogyan viselkedjen magasabb szintű férfiként, hogyan csodálja a nőt, milyen hozzáállása legyen az élethez. Ha csak egy évet szán erre az életéből, már akkor is teljesen új ember lesz belőle. Nem lesz tökéletes mindenben, de élni fogja a szexuális kontinenciát, ami megtartást, folytonosságot jelent, a szexuális energiának állandó magas szinten tartását. A szexuális energia ugyanis nemcsak a szexualitással kapcsolatos, hanem az életörömmel, kreativitással is. Ezért van az, hogy a művészeknek mindig is nagy volt a szexuális potenciáljuk, mert nekik szükségük van erre az alkotáshoz, az íráshoz, a festéshez, a szobrászathoz. Ez mind-mind a polaritásból fakad. Ha ezt az energiát megéljük, megváltozik az életünk. Egy férfinak nagy próbatétele, hogy hozzáférjen ehhez az energiához. Mi általában a szívünkkel nem tudunk összekapcsolódni. Nagyon kevés férfi van, aki a szívében él, együttérző, empatikus. Ezért kellene sokkal több nőnek jelen lenni a társadalom vezető pozícióiban, mert a nőknek természetüknél fogva sokkal nagyobb az érzékenységük. Ez egy nagyon hiányzó minőség a Földön. Férficélok mozgatják az egész világot, éppen ezért a tantra nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a nők eredendő lénye, a Shakti-állapot felébredjen. Úgy vélem, ha a női jellegek nem lennének ennyire elnyomva, az egész bolygónkon nagyobb lenne az egység és a harmónia.
Minden férfinak azt mondom, hogy egyszer tapasztalja meg, milyen érzés, amikor egy hosszú, beteljesítő tantrikus szeretkezés után a nő boldogan, hálásan odahajol a mellkasára, vagy könnyezve a szemébe néz. Ezt a fajta boldogságot minden férfinak át kellene élnie, hogy megérezze azt, mit jelent férfinak lenni. Milyen az, amikor egymás szemében egy olyan isteni minőséget látunk, amit a hétköznapi életben nagyon ritkán lehet megérezni. Erre is tökéletes eszköz a tantrikus szeretkezés.

Tudom, hogy sok kritika éri a tantrát. Az egyik kritika a szabadosság: egyesek azt mondják, hogy a tantra „mindenki mindenkivel”. Ez azonban a legtávolabb van a valóságtól. A tantrában nagyon meg kell választanunk, hogy kivel szeretkezünk. Mert a szeretet, szerelem alapfeltétel. Nem szexelünk, hanem szeretkezünk. Nem a vágyainkat kergetjük, hanem a beteljesedés felé törekszünk. Ez nagyon más, mint a hétköznapi életben elterjedt szokás. Úgy is mondhatnám, hogy mindenki mindenkivel szeretetkapcsolatba kerül, de hogy kivel fog szeretkezni, azt a szív hangja dönti el. Úgy is érvelnek, hogy a tantra nagyon magasra teszi a mércét, s a legtöbb ember nem tud ennek megfelelni. Még a szexológusok is aggódnak, hogy lelkileg összenyomja az embereket, ha elkezdünk nekik a tantrikus szeretkezésről beszélni, mert szembesíti őket a saját hiányosságaikkal, korlátaikkal. Az én tapasztalatom viszont az, hogy akik elkezdik tanulni, gyakorolni, többé már elképzelni sem tudják, hogy ne azzal a fajta finomsággal, érzékenységgel, lelkiséggel forduljanak a társukhoz, ahogyan azt a tantrikus szeretkezéseikben megtapasztalták.

Talán feltűnt, hogy soha nem használom a partner kifejezést. A szexben van partner, a tantrában csak kedvesem, párom, társam, szerelmem van. Mert, ha nincs ott a szívszintű kapcsolódás, akkor nincs tantra sem.
A nők útja egy kicsit könnyebb a tantrában. Legalábbis az elején, mert a nők sokkal közelebb állnak a valódi természetükhöz. Könnyebb számukra a tantrikus gyönyörök vagy a multiorgazmikus állapotok elérése. Egy férfi nem születik férfinak, hanem a törekvése, a saját magán végzett munkája által válik férfivá. Egy nőt inkább csak emlékeztetni kell, a legtöbb esetben egy hónap alatt megtanul és alkalmaz mindent – főképp, ha egy szerető, türelmes férfi segíti –, mert zsigeri szinten ott van benne ez a tudás. A boldogtalanságát éppen az okozta, hogy ezt nem tudta eddig megélni, pedig a lelke mélyén vágyott rá. Mintha lenne egy rejtett emlékezése, és amikor először találkozik ezzel az új minőséggel, akkor felsóhajt, hogy végre! Ha egy pár rátalál erre az útra, akkor egy kapcsolati kvantumugrás történik, onnantól kezdve az életük összes területére kisugárzik ez a dolog. Kihat a munkára, a gyerekekre, kapcsolatokra. Innentől már lehet azon gondolkodni, hogy mi az életfeladatuk, küldetésük. Mert amíg az embernek frusztráltságai, hiányai vannak, amíg állandóan szeretetet, figyelmet, gondoskodást, szexualitást könyörög a másiktól, addig nagyon nehéz teljességet, bőséget és boldogságot adni másoknak.
Ennek az egész tantrikus rendszernek megvannak a komoly elméleti tanításai, a gyakorlati útmutatói, technikái, ezért amennyit itt el lehet mondani, csupán ízelítő az érdeklődés felkeltéséhez. Szerencsére ma már az egész világon egyre többet lehet hallani a tantrikus tanításokról. Nagyon hiszek abban, hogy amiről most egzotikumként beszélünk, az száz év múlva általánossá válik, és képesek leszünk általa az egész éltünket egy új erotikus és kapcsolati paradigma szerint élni. Mindent, ami látszólag profán, szentté lehet tenni. A tantra nem más, mint a dolgok lényegének a megpillantása. Képessé tesz arra, hogy ne csak a párunkba legyünk szerelmesek, hanem az egész létezésbe. Ez egyfajta kozmikus eksztázis állapota, amelyben úgy tekintünk minden apróságra, mint a teremtés csodájára: a bögrénkben gőzölgő, rubinszínű teára, a virágra a vázánkban, a sötét viharfelhőkre, ha kitekintünk az ablakon. A mosatlan tányérra, amelyről elfogyasztottuk a tápláló ételünket. Az állatokra és az emberekre. Saját magunkra. Belenézünk a tükörbe, és nem a vélt hibáinkat leltározzuk, hanem értékeljük a testünket, szeretjük magunkat. Rájövünk az egyediségünkre, képesek vagyunk csodálattal tekinteni magunkra. Ugyanígy a társunkban is minden pillanatban felfedezzük az újat, a különlegeset, amit csodálhatunk. Hasonló, mint ahogy tavasszal örülünk a naponta megújuló kertünknek, és kifogyhatatlan ámulattal csodáljuk a színek, formák pompáját, szívjuk be a bódító illatokat.

Részlet Singer Magdolna Szextörténetek című könyvéből,
HVG Kiadó, 2018

(beszélgetés Ádám Alkimenin tantra oktatóval)

Kövess minket a Facebook-on!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Facebook oldalunkat, hogy mindig értesülj legfrissebb cikkeinkről és programjainkról!

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share This

Megosztás

Oszd meg az oldalt az ismerőseiddel!